A környezet ősidők óta lakott volt. Hosszú ideig kelta közösségek éltek itt, őket váltották a rómaiak. Krisztus után 400-420 között e helyen vallási építmény áll. Alapjai 2,5 m mélyen helyezkednek el. 830-tól szarmaták, kavarok és kazárok vannak itt.
1100 körül ezen a területen jön létre Felső-Dörögd, vele egy időben Alsó-Dörögd. Az alapítók a Dörögdi család (Drugd). Felső-Dörögd központjában a román stílusú egyhajós keresztény “kis” templom megépül, amit Szent András apostol tiszteletére szentelnek fel.
230 évvel később, 1330 őszén átépítés kezdődik. Az egész gótikus fejlesztést Dörögdi Miklós egri püspök finanszírozza, a munkálatok 9 évig tartanak. 1339. április 24-én Dörögdi Miklós szenteli fel a helyet, ekkor a templom plébánosa Dörögdi Pál, akit 1360-ban a templom északkeleti sarkában temetnek el. Az épület egykor rendelkezett “kegyúri karzattal” és emeleti könyvtárral is. Délről földszintes, belső-kerengős kiegészítő épület kapcsolódott hozzá saját kúttal.
A templomban három kiemelt hely volt: Szent András, , Boldogságos Szűz Mária és Szent Domokos oltárai. 1548-ban a török felégeti Dörögdöt. 1886-ban robbantják fel végül a szent helyet. 1973-ban 105 sírt tárnak fel az ásatáson.